Annyi mindent olvastam mostanában, hogy kedvem támadt írni is. :) jó lesz kicsit levezetni az indulatokat is...
De csak az elején:
Kate, amit sokat emlegettem felmondott ezer éve. A bank nem neki való hely mint utólag mindenki gondolja. Persze utólag könnyű okosnak lenni. Ennél sokkal jobb hír, hogy babát vár és kislánya lesz :) A rossz ebben, hogy elköltöznek Gareth-el Walesbe a családhoz közelebb. Nagy fájdalmunk ez, mert ők az igazi barátaink itt. Nehéz lesz találni még egy ilyen párt akik ennyire kijövünk mindketten. Szóval üröm az örömben. :S
Courtnay aki a barátom amióta Kate nem ebédel már velem :) a múlt héten ment férjhez. Én csináltam a haját és a sminkjét szerintem csomó pénzért, szerintem túl olcsón, :) Ki honnan nézi. Gyönyörű volt, akárhonnan is nézzük, és ez a lényeg. Vele és a kis barátaival egész jól elvagyok. Kicsit olyan mint az otthoni életünk, csak ez nem a miénk.
A Bank... Hát a bank az egy olyan hely ahol egy egyterű irodába a város kb összes seggfejét bezárták :) Najó nem. Csak arra a 15 nm-re tömörültek ahol én dolgozok... Anya mindig mondta hogy ha túl sok körülötted a hülye, el kell gondolkodni nem veled van-e a baj... Gondolkook rajta rendszeresen, szerintem a körülöttem ülők a köcsögök :)
Főleg mivel rajtuk kívül kb mindenkivel kijövök, sokan kedvelnek is. Bár az áldásos angol jómodornak hála sose lehet tudni. De amúgy ez teljesen rendben is van. Az emberek kedvesek, mosolyognak, megkérdik hogy vagy. Mennyivel jobb mint keseregni meg nyomiskodni. Szóval nem panaszkodok erre, kimondottan okés a dolog. Csak az van hogy fél év a multiban és Bárdos Évi tuti sokat csuklik! :) Sokszor mondta nekem az Évi (akit továbbra is csodanőként tartok számon) hogy az ember akkor tudja igazán értékelni a kicsi családias irodát, amikor dolgozott már multinál. Frankó a magazinokban olvasott egyterűsdi, csak ugye van egy kis bibi... Az életben a lányok többsége nem vasalja és tupírozza a tökéletes póthaját reggel órákig, hanem örül, hogy felöltzött. És nem ám designer cuccokba, hanem a dress code-ba illeszkedő még nem túl gyűrött, felvehető göncökbe. Szóval az open plan office szar hely ahol egy sarkod sincs, és látod mások mit csinálnak, téged is látnak, nincs intimszférád fujj... Átértékelődött bennem a csini farmer mint a vágy tárgya. Sokan nem tudjátok odaát milyen frankó dolog, hogy bemehettek csininek dolgozni farmerban. És ez csak egy dolog...
Amiért írni akartam, az olyasmi amiről mi itt kinn élő magyarok nem beszélünk. Lehet hogy más nem érzi mondjuk, akkor viszont én vagyok nyomi :)
A lényeg tehát, hogy amikor elképzelem az életünket azt látom, hogy a Betti Farkasa meg a Réka Bencéje meg a Tánó Lénája rohangál a mi kissé fiatalabb :) kölkeinkkel és összenőnek amíg mi kávézunk, bulizunk, kertipartizunk. Nem látok magam előtt angol gyerekeket meg külföldiül beszélő gyerekeimet. Ugyanakkor nem látok megélhetési nehézségeket se, ami otthon van, és nem látok kretén szélsőséges embereket, az is van otthon, és nem látok keserűséget a barátaink arcán, mert nem engedhetik meg maguknak a magánovit, mittomén mi kell a gyerekeknek na...
Nem szeretném ha a gyerekeim egy nekem is kicsit idegen (bár sokszor szimpatikus) kultúrában nőjjenek fel, ahol az anyukájuknak fura a kiejtése, és nem tudja tökéletesen választékosan kifejezni magát, ugyanakkor azt se szeretném hogy max a nászutukon mehessenek valami karibi nyaralásra egész életükben. (ha összejön rá a lóvé az esküvőn) Itt a körülöttem ülő suttyó 20 évesek már voltak az USA-ban, Thaiföldön, a Maldiv szigeteken és a karibi térségben is. És most jöhettek vele, hogy a Balcsin is boldog az ember... Igen persze, de én szeretném, hogy ha kölköm a rohadványos Maldív szigetekre vágyik, akkor oda menjünk nyaralni. (Igen, eléggé szeretnék eljutni oda na.. :) ) És szeretnék Amerikába is eljutni, és én aki sokkal többet tanultam, hajtottam, güriztem, miért nem tudtam milliókat félretenni? Mert itt a korombeliek házat vesznek, hitelre de akkoris. És amikor belegondolok, azt szeretném ha a gyerekemnek meglennének ezek a lehetőségei.
Ugyanakkor el se tudom mondni mennyire kínoz a honvágy. Hogy haza kellett szökjek Szegedre, mert annyira fájt a szívem Pécsen, hogy minden utcakő ismerős és mindenhol ismered a pincért, és összefutsz barátokkal az utcán. Nem tudjátok milyen... Amíg nem érzed, nem tudod milyen elbaszott érzés amikor nem akarsz ismerkedni, mert vannak barátaid és nem akarod megmutatni milyen vagy, mert vannak akiknek nem kell megmutatni, mert tudják, és már nem akarod újra elkezdeni. Ismertek a legtöbben, akik ezt olvassátok, nem vagyok tökéletes, vannak szélsőséges, roppant picsás megnyilvánulásaim is, de alapvetően lehet rám számítani ha kell. Viszonylag vicces is tudok lenni és kedves is néha. De itt nem akarok. És ez nagyon szomorú...
Abban reménykedek, hogy ha új munkahelyem lesz kevesebb pöccsel magam körül, akkor ez is jobb lesz. Mégiscsak könnyebb ha minimális közös van benned és azokban akikkel együtt gályázol.
Amúgy meg el kell mondjam, hogy a Halloween borít ki teljesen.. Tudjátok milyen megrögzött Halloween buli szervező vagyok, és hát itt nincs kinek. Persze itt vannak a Hugiék, de aki ismeri a volumenemet és ott volt tavaly azzal a 250 emberrel az tudja mim fáj... El se tudjátok képzelni itt micsoda mennyiségű Halloween cucc van a boltokban... Hartbreaking...