Erre aludni kellett egyet! :)

Az az igazság, hogy én elég rosszul viseltem hogy itt vagyunk....csomó az újdonság, meg minden olyan érdekes, de ugyanakkor totál UFO-nak érzem magam, félek, a hozzám szól valaki, hogy nem fogom megérteni, ezért kb. menekültem. Nagy a váltás ahhoz képest, hogy otthon mindenkit ismerünk kb. az egész várost, folyamatosan rohanunk és csörög a telefon, itt meg csak a Hugiékat ismerjük, nincsenek Zöldes fröccsözések és egyenlőre munkánk se. Ez egyébként elég kiborító, főleg nekem... Peti jobban viseli. 

De tegnap a Huginak végre volt egy kis ideje ránk, meg én is összeszedtem magam és utánajártam pár dolognak. Holnap intézzük a National Insurance kártyánkat, amivel el lehet helyezkedni dolgozni, és csomó új helyre is elküldjük a CV-inket. Szóval be kellett látnom, hogy 3 nap alatt irreális volt azt hinnem, hogy majd magától sitty-sutty lesz minden. Újra pozitív vagyok, és magamra erőltettem az "if there is a will, there is a way" filozófiát. There will be a way!!!

Este elmentünk a Hugi munkahelyére a Toto's-ba. A fiúk söröztek, mi vodka-kóláztunk és hát eléggé jókedvűvé alakultunk az este végére. :) Totóval jó kis bárszék táncoltunk, mert azért a tánctérig nem mertünk elmerészkedni... :) De gondoltam is rá, hogy ha a Bejcsi itt lenne, tuti táncoltunk volna a Single Ladiesre! :) A zene igazából eléggé oldschool oldscool disco jellegű, és nem kevernek a számok között. Olyan, mintha valaki pénzt kapna a winamp DJ-zését. De nincs ezzel baj, csak kicsit más mint otthon. A hugi barátnői és munkatársai a Hanah meg a Rhina tök cukkerek voltak, és beszéltem velük! :) Wooohooo! Beszéltem angolokkal!! :) Állítólag eléggé amerikainak hangzok, de még mindig jobb, mintha homokháti akcentusom lenne.. :)

A buli után elmentünk kebabozni... :) Hát basszus nagyon nagyon fini volt! És nagyon kedves volt a kebabos pasi is. Ez amúgy hihetetlen, de mindenhol nagyon kedves mindenki, ami tök furcsa az otthoni dark hozzáállás után. Senki nem zsörtölődik meg bunkózik a boltban vagy az utcán, és tényleg az van, hogy kb valakihez csak közel mész, még neki se mentél, már kéri az elnézést. Persze, hülye angol dolog, de egyrészt nagyon kedves, másrészt meg sokkal jobb így élni, hogy nem egy folyamatos keserű, morc világ vesz körül. A kapitalista, vevőközpontú társadalom ezt csinálja. Mindenki megszokja, hogy a kedvesség az alap és ahhoz tartják magukat. Hogy hamis-e ez? Igazából nem érdekel, amíg visszamosolyognak az emberek az utcán, és a kutyasétáltatók elengedik a kutyáikat a parkban és jókat nevetnek azon, hogy én meg ott parázgatok a mini kutyámmal. :)

Megfigyeltük a Petivel, hogy itt mindenkinek nagy kutyája van. A legkisebb, amit láttunk eddig az spániel volt. De tegnap Zumi végre megugathatott egy nála kisebb kutyit egy extra mini szálkás szőrű tacskót. Olyan kis cukker volt, meg kellett zabálni. Fele akkora mint a Zumi és úgy szaladt a kis mini lábacskáival meg a hosszú derekával, hogy gy hullámzott, mint egy vadászgörény. :) Nagyon cukker volt.

Most épp vasárnapi carbonara partyt tartunk, szóval megyek is. lehet, hogy majd még írok ma, ha nem felejtem el, mit akartam írni...

xx darlingz